Valóban halmentesek lesznek az óceánok 2048-ra, ahogy azt egy Netflix-dokumentumfilm állította? A jóslat egy félreértelmezett tudományos tanulmányon alapul, és a valóság ennél árnyaltabb – mutat rá Hannah Ritchie adattudós. Szerkesztett részlet az Ez nem a világ vége című könyvből.
Az ipar 4.0-t legtöbbször az automatizálással, a mesterséges intelligenciával és az okosgyárakkal azonosítják, és főként a gyártás szemszögéből vizsgálják az elért eredményeket. Ezeknél jóval kevesebbszer van szó egy legalább ennyire fontos vetületről: arról, hogy ezek a technológiák segíthetnek a környezeti fenntarthatóság előmozdításában is. Több tanulmány is vizsgálta az elmúlt években ezeket a hatásokat, és az eredmények kifejezetten biztatók, azonban rosszul, vagy „fél szívvel” használva ezek kifejezetten a fenntarthatóság ellen is dolgozhatnak.
A mesterséges intelligencia az élet valamennyi területén egyre inkább meghatározó szerepet játszik, így hozzájárulhat a fenntarthatósági célok eléréséhez is. Akadnak ugyanakkor kockázatok is, az MI alkalmazása például az energiafogyasztás növekedését okozhatja.
A barcelonai várostervezést egy mesterséges intelligencián alapuló szuperszámítógép vette át, amely egyúttal a fenntarthatóságot is sokban képes segíteni.
Nem kizárólag hátrányai vannak a napelemekkel termelt áram bruttó elszámolásának, mellette is szólnak érvek. A külföldi példák alapján – komplex ösztönzőrendszerrel – így is vonzó befektetés maradhat a nap erejének munkába fogása.
A következő elnöki ciklus az Egyesült Államokban jelentős változásokat ígér politikai és a gazdasági világban egyaránt. Donald Trump lehengerlő győzelmére már most ugranak a cégek, joggal remélvén, hogy mostantól nem kell drága és macerás környezetvédelmi és szociális inkluzivitási kérdésekkel foglalkozni, hanem Trump filozófiájával összhangban a profitmaximalizálásra koncentrálhatnak.
A repülés nagyságrendekkel szennyezőbb és jóval kényelmetlenebb is, mint a vasút. Mégsem igazi alternatíva az utóbbi, amíg nem lesz a jelenleginél olcsóbb és gyorsabb. Kérdés, hogy ez sikerül-e.
A szakembereket is meglepő ütemben bővülnek a globális megújulóenergia-kapacitások. Bár a részarányuk még csak 13 százalékos, a fosszilis korszak – ha lassan is, de – a végéhez közeledik. Felsmann Balázs írása.
Az EU 2050-re nullára szeretné csökkenteni az ingatlanállomány károsanyag-kibocsátását. Ehhez óriási lakásfelújítási programra lesz szükség, amelynek az első eredményei néhány év múlva már láthatóak lesznek.
A nagyüzemi állattenyésztésben a klímára leselkedő veszélyt látók helyettesítő proteinforrásként rovart, az illúzió és íz megtartására pedig laborban készült húst ajánlanak. Az előbbihez a húsevőknek gusztusuk, az utóbbira pénzük nincs.
Az üvegházhatású gázok kibocsátáscsökkentésének egyik eszköze lehet a regeneratív mezőgazdaság. Európában nincs hivatalos szabályrendszere, fő kérdésekben még a követői között sincs egyetértés.
Időjárásunk gyorsan változik: egyre melegebb lesz, több a csapadék és a szélsőséges jelenség. Unokáink földrajzóráin új fogalom válthatja fel a térségünket eddig leíró éghajlatot – véli Lakatos Mónika a HungaroMet éghajlatkutatója, a Magyar Meteorológiai Társaság elnöke.
Egy tábla csoki gyártása a számítások szerint több száz gramm szén-dioxid kibocsátásával és többkádnyi víz felhasználásával jár. Az Európai Unio elsőként lépett fel a világon a fenntartható csokoládégyártásért, egyben harcot hirdetve az erdőirtás és a gyermekmunka ellen.
A következő években nagyot nőhet a magyarországi biogáztermelés, amire már készül az egyelőre nem nyilvános akcióterv. A számítások szerint a támogatás nem kerülne sokba és gyorsan megtérülne, az időjárásfüggő megújulóenergia-termelés kiegészítéseként is hasznos volna.
Jól ismerjük a nyugati országok zöldítési törekvéseit és azok buktatóit, de kevesebbet tudunk a teljesen más alapállásból induló Ázsiáról és Afrikáról. Losz Ákossal, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vezető gázpiaci elemzőjével erről is beszélgettünk.
A karbonvám bevezetésével szorítja rá az EU a vállalatokat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére. Az új rendszer elindítása egyelőre lassan halad, a magyarországi cégek még csak ismerkednek vele.
Egyre több szó esik arról, hogy „vissza kell tartani” (tározni) kell a hazai vizeket, s azok egy részét nem szabad kiengedni az országból, mert mind kevesebb van belőlük. A víz a XXI. század stratégiai erőforrása.
Jó úton vagyunk afelé, hogy értékeink elvesszenek – véli Köves Alexandra ökológiai közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. Át kell váltanunk egy, a mostanitól különböző társadalmi-gazdasági modellre.
Az uniós szabályozás megnyitja az utat a retorziók lehetősége előtt – mondja Báldi András ökológus, az MTA levelező tagja, a Hun-Ren Ökológiai Kutatóközpont munkatársa, akit a biodiverzitás hanyatlása, a fajok kihalása és a természet helyreállítása kapcsán kérdeztünk.
A napelemes rendszerek működtetése közben felmerülő problémákat több újfajta módszerrel lehet kezelni – állítja szerzőnk, Szabó László, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont vezetője.
